A vízipipát állítólag a pigmeusok Afrikában már jóval Kolumbusz előtt használták. Többféle anyagból készítették, a legelterjedtebb a kókuszdióból készült változat volt, melyre neve is utal: nargilé (narghilea), mely perzsa és hindi nyelveken a kókuszdió száraz héját jelenti. Afrikában, Kis Ázsiában, Indiában elterjedt. Az arab világban jelenleg is rendkívül népszerű ez a fajta dohányzási forma, míg Európában és az USA-ban is egyre jobban terjed ez a szokás.

A vízipipa szó hallatán sokunkban egy kellemes gyümölcsös ízű füstöt árasztó fénylő ’tárgy’ jut eszünkbe. Nagyon sokan ismerik és egyre népszerűbb. Miért is? Van aki a finom füstért szereti, van aki a társasági szerepe miatt, van aki a hangulatáért, van aki a hatalmas, látványos füstfelhők miatt, és van aki megnyugtató hatásáért és kellemes relaxációs szerepéért. Akik ismerik, főként ezek miatt szeretik. Van még 1 pont, melyet a média szeret támadni. Ez pedig az, hogy mennyire káros. Erről majd a következő számunkban olvashatsz bővebben. Most lássuk a vízipipázás alapjait. Mi is teszi a vízipipát azzá ami, mi a különlegessége.

A vízipipa kialakulása

A Közel-Keleten nagy népszerűségnek örvendő vízipipa valószínűleg India nyugati tartományaiban, a Pakisztánnal határos Rádzsasztánban és Gudzsarátban született meg. Innen terjedt el Kelet-Ázsián, Perzsián és a Közel-Keleten keresztül Egyiptomba, Észak- és Kelet-Afrikába, végül legnagyobb népszerűségre az Oszmán Birodalomban tett szert. A sokféle kultúrán keresztülhaladva a vízipipa szerkezete kisebb-nagyobb változtatásokon ment keresztül: hozzáadtak vagy elvettek belőle, míg végül elnyerte mai formáit, melyek igen változatosak és sokszínűek.

Az ősi indiai kultúrákban a drogok felfedezése idején, a drogokat eredetileg erős érzéstelenítőként használták, de más növények és fűszerek hozzáadásával egyfajta pasztát készítettek belőle. Mivel ezzel nem voltak megelégedve, megpróbálták a szer hatóanyagát eredeti összetételében magukhoz venni, ehhez különféle eszközökre volt szükségük. Ezen eredményeként született meg a vízipipa, illetve annak őse. („Hozzátenném, hogy ezek az ősi kultúrák idején voltak, amikor még nem is ismerték a mai dohányt.” – sYska/!/) A vízipipa, nargile előfutára a narcsil, amely egy Indiában honos kókuszfajta. Húsát eltávolították, majd a héjára lyukat fúrtak, ebbe pedig egy szalmaszálat tűztek. Ez volt az első formája a modern vízipipa ősének legelső változata.
A dohány behozatalával és élvezeti cikként való használatával elterjedt és a Perzsák kezdték el először a narcsil-ba tenni és úgy szívni. Ehhez a vízipipa testére erősítettek egy tálcát, amelyben a dohányt tartották. Szintén a perzsák készítették először a dohánynak azt a fajtáját, amit ma vízipipából szokás szívni, és tömbekinek neveznek. Az oszmánokhoz viszonylag későn jutott el a nargile, vízipipa.  Bár pontosan nem ismerjük az idejét, valószínűleg azután került be, hogy a birodalom területén elterjedt a dohány, amelyet az angol kereskedők vittek be amerikai gyarmataikról. A vízipipa a muszlim vallás előírásai miatt (miszerint minden tudatmódosító szer fogyasztása szigorúan tilos) sokáig tiltott eszköznek számított.

Igazi népszerűségre csak azután tett szert, hogy a különféle drogokat dohánnyal váltották fel. A dohányfogyasztás effajta szokása a 17. századtól kezdve valóságos őrületet indított el, mely a mai napig folyamatosan terjed és csak terjed és terjed…

„Angol hitetlenek hozták be az 1009. évben (1600/01), és bizonyos nyirkos megbetegedések gyógyszereként adták el. Az élvhajhászok és kéjvágyók egyes képviselői kijelentették: ’Íme, az öröm egyik forrása’ és rászoktak. Rövidesen már nem csak az élvhajhászok dohányoztak. Még a nagy ulemák és más előkelőségek is rákaptak. A kávéházi csőcselék szüntelen füsteregetése miatt a kávéházakat kék füst töltötte be oly mértékig, hogy az ott tartózkodók már nem is láthatták egymást. A piacokon és a bazárokban is szinte összenőtt a pipa a kezükkel…”

Az oszmán korban a vízipipa készítés külön művészeti ágat képezett, és számos pipa piac volt a Tophane-ban. Jó minőségű fazekasagyagot lehetett itt kapni, itt dolgozták ki a korallokat, gyönyörű vízipipákat készítettek itt minden méretben. A legszebb csöveket a 19. századi Oszmán Birodalomban készítették, készítőit művészeknek tekintették, és külön piacuk volt az Egyiptomi (fűszer) bazár közelében (a Mahmud Pasa körzetben). Itt színes csöveket állítottak elő birkabőrből. A bőrt kétujjnyi vastag csíkokra vágták, és miután összeragasztották, körbetekerték őket egy fém rúdon, és apró drótokkal csavarták körbe. Ma műanyagból készítik, és különféle anyagokkal, például bársonnyal burkolják. A vízipipa  tehát az Oszmán Birodalomban teljesítette ki forradalmát. Az arab világban oszmán közvetítéssel terjedt el a 17. század óta szinte változatlan formában használt vízipipa. Több évszázados használata az arab világ egyik legrégebbi tradíciójává tette a férfiak körében a vízipipázást.

A vízipipa használatáról bővebben ITT!

forrás: wikipedia