Először
feltöltik a tartályt folyadékkal, ügyelve, nehogy túl sok víz legyen
benne. A vízre a látvány kedvéért esetleg pár virágszirmot szórnak, ami
nem, vagy alig befolyásolja a füst ízét. Víz helyett néha egyéb
folyadékot, például alkoholt (is) töltenek a tartályba.
Az
összeszerelés úgy történik, hogy a tartályba betekerik a testet,
ellenőrzik a tömítéseket és felhelyezik a szívócsövet és kerámiát. A
pipafejbe szétnyomkodott, szétpréselt dohányt vagy egyéb aromát tömnek
és lyukacsos alufóliával vagy fém tartókonzollal letakarják.
Ez
után izzó szén darabot helyeznek az alufóliára vagy a konzolra. Ezután
intenzíven, nem túl nagy, de erős, határozottak szívásokkal felizzítják a
dohányt, hogy füst jöjjön a csőből. Ügyelnek arra, hogy a dohány nehogy
meggyulladjon, mert az keserű füstöt eredményez és kaparja a torkot. A
parazsat folyamatosan életben tartják, alkalmanként cserélik, mert az íz
csak így érezhető egyenletesen.
A
vízipipát lassan, lehetőleg tüdőből szívják. A füstje teljesen hűvös,
hosszú csőrendszerben és vízben megszűrődik, így kevesebb kátrány és
egyéb anyag kerül a szervezetbe, mint a hagyományos dohányzásnál. Ebben
az adszorpció játszik nagy szerepet, e módon tisztul a füst, miként
hosszabb utat tesz meg.
A
vízipipa használatáról bővebben ITT!
forrás: wikipedia
Kapcsolódó hírek:
Miért szűr jobban a víz, mint a cigaretta filter?
A vízipipa részei
Vízipipa-etikett
A vízipipa szerkezete és működése