Sajnos ez a fajta hanyatlás a minőségben és az autentikusságban minden tánc-stílusban megjelent, és ez engem is mindig nagyon elkeserít!

Előzmény

Válasz

Én is egyet értek azzal, hogy Magyarországon elég kevés hastáncot tanító hölgy van tisztában a ritmusokkal. Még az alapvető ritmusokat sem tudják sokan felismerni/megkülönböztetni.
Én is megfordultam már pár tanár keze alatt, de a ritmusok nálunk is kimaradtak. Illetve az egyik tanárommal "vettük" a baladyt (hogy DDTDT), de ennyi. Ez első pár évben szinte mindig pop zenére táncoltam/táncoltunk, arra meg hát nem kell sok ritmus ismeret... Aztán egyszer csak elindultam egy amatőr hastáncversenyen, ahol azért lehet hallani jó pár okoskodást. Ott hallottam először a Saidi ritmusról, mivel nekem is arra kellett volna táncolnom. Hát a "páromat" (akivel egyszerre álltunk ki a színpadra)megkértem, hogy mondja már el, mégis miben más ez ,mint a "több zene" (vagyis az akkor még általam ismert pop zene). Erre jött a válasz, hogy "hát tudod, ebben ugrálni kell......."Persze megvolt benne a segítő szándék, de hát mégis csak ellenfelek voltunk akkor :) . (Ekkor már kb. 4-5 éve táncoltam) Utána gondolkodtam el azon, hogy ez így mégsem mehet tovább...emlékeztem úgy homályosan valami baladyre, meg hallottam valami saidi-ról.. "De hát nekem senki sem mondta, hogy ebből több is van!!" Elkezdtem kutakodni, és rátaláltam Saida és Mario Kirlis I. DVD-jére. Tele ritmusokkal, a hozzájuk való mozdulatokkal. Akkor egy igazi kincses bányaként tekintettem erre a dvd-re, és ma is nagy becsben tartom! :) El se mertem hinni, hogy tényleg létezik valaki ezen a nagy világon, aki/akik nem féltik a tudásukat átadni, és készítenek egy ilyen DVD-t. És akkor jött a megvilágosodás számomra, hogy nem csak olyan van, hogy balady meg saidi, de olyanok is, hogy masmoudi, rumba masri, malfouf, maqsum, chifteteli..stb. Ahogy tovább kutattam, jöttek az egyes ritmusokhoz illő stílusok is (pl. fallahy, balady, a saidi, a hagallah nem csupán csak egy ritmus, hanem egy nép tánca is) és rádöbbentem, hogy iszonyat sok dolgot meg kell még ahhoz tanulni,hogy legalább egy közepes táncosnak mondhassam magam. Azóta persze megnőtt valamicskét az ilyen dvd-k száma (szerencsére), csak az a baj, hogy egyik sem magyar nyelvű.. :S Na, meg azóta barátkozom az ujjcinnel is(persze DVD-ról)
Egyébként nem tudom,hogy ki hogy van vele, én úgy látom, hogy az utóbbi 1-2 évben, azért mintha egyre többen figyelnének oda a hastánc elméleti részére, és annak alkalmazására is. Tehát már kevesebben vannak, akiknek a hastánc-tudománya nem csak Tarkan, Arash és egyéb modern pop illetve tuc-tuc zenéből áll. Mintha kezdene megjelenni valami féle .....igényesség.....???

Válasz

sziasztok!
A mi óráinkon szerepel némi ritmika(dobokat veszünk annak az ütemeit stb., illetve ujjcin használatát tanultuk nemrég és azzal egy koreot is.) az elég nehéz főleg azt megtanulni h mikor hányat kell "ütni" bele lehet zavarodni:). De mostmár, hogy tudjuk kezelni bámulatosan jo.

Válasz

Hát igen.Szomorú dolog, de sok oktató maga sem ismeri ezeket a dolgokat. Tanítják azt, amit még nekik is tanulni kellene. Én sok oktató után először Kahena-nál hallottam ezekről a dolgokról. Ez volt az első, amit vettük vele.

Válasz

Semmilyen ritmus- és zeneismeret nem hangzik el az órákon. Több tanárnál is megfordultam kezdőként, de ezek valahogy kimaradtak.
Szinte csak technika van a kezdő órákon (mit hogyan merre mozdítunk), utána pedig egy-két mozdulat "összerakása", de még nem koreográfia. Tükör előtt, tanári mintára utánzás. Volt egy olyan tanárom, aki az órák végén 5 perc improvizációt engedett levezetésként. Na, ez volt a legjobb, mert ami bennem maradt (vagy már eleve bennem volt), az akkor kijöhetett szabadon.
Haladó órákon egy-egy, tanár által kiválasztott zenére koreográfia tanulása volt, ott már nem nagyon csiszolgat a tanár a mozdulatokon, csak ha nagyon nincs helyén valami. Ha már 2 óráról kimaradtam menet közben, kimaradt a koreográfia is. Jött a következő új koreográfia. Úgyhogy félbehagyott koreográfiám az van bőven, és még tanulni se tanultam belőlük sokat...
Amit a haladó(bb) órákról hiányoltam, az a ritmikai és stílusismeretek. Pl. a tanult mozdulatokat hogyan alkalmazhatom és rakhatom össze pl. egy dobszólóban vagy egy fátylas, légiesebb zenére. Vagyis egy beledire jó lenne beledit táncolni, és nem mást, a dobszólóban meg nem ész nélkül rázni végig, aztán majdcsak vége lesz a dalnak...
Különböző stílusú és ritmikájú arab és "keverék" zenék szólalnak meg az órák során, ami nekem sosem volt támpont, hogy most épp mire is táncolok (arab, török vagy mégis miféle).
A workshop-okon lehetett egy kicsit tanulni, mert azt nem mindig tanárok, hanem fellépő táncosok és profik tartották, akik nem szoktak csoportot oktatni. Ezektől a táncosoktól többet lehetett tanulni, mert előjött a workshop során a táncos egyénisége, saját stílusa, a táncának az "íze", s ezt nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük.
Összefoglalva: elméleti szinten nagy az űr, és ha már van egy kis technikai tudás és gyakorlat, akkor sem éreztem, hogy tudok fejlődni, mert minden nagyon felszínesen zajlott és egysíkúan.
Ezért nem járok már tanárhoz, a "magam módján" igyekszem fejlődni, amíg lehet.
Leht, kicsit negatívan festettem le a táncoktatást, de sajnos ez a tapasztalatom.

Válasz