Az ezoterikus, szakrális jelleg
Mivel a belsõ izmok mozgatásából áll, közel áll más keleti mozgáskultúrákhoz, a testi-lelki kiegyensúlyozottságot, harmóniát, önuralmat segít elérni. A bemelegítõ gyakorlatok nyújtják és erõsítik a has és a hát izmait, fokozzák a vérkeringést, serkentik a test egészséges mûködését. Maga a tánc állandó kondícióban tart erõteljes leterhelések nélkül, hajlékonnyá teszi a gerincünket, a gerincoszlop melletti izmok erõsítése révén.

A technika
A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belsõ izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípõtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípõmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípõlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Nehézségét az adja, ami szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsõtest és a csípõ teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez.

Népi gyökerek
A törzsi hastáncot fõleg csoportosan táncolják, kiegészítésül kardot, botot használnak. Ezenkívül, stílustól függõen, használnak a táncosnõk ujjcintányért, bokacsörgõt; de különféle táncok ismertek bottal, karddal, gyertyával, sõt kisbabával is. A marokkóiak, libanoniak képviselik a ?népies? vonalat, az egyiptomiak a mûvészibbet, kecsesebbet. A különbözõségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nõiességet sugározzák.

Hastánc elemek a revüben
A mai hastánc az ún. Raks Sharki (szó szerint: a Kelet tánca) nyugati, revü-elemekkel gazdagított változata. Ebben fontos kiegészítõ a fátyol: ez egyrészt iszlám hagyomány, másrészt elérhetetlenné és titokzatossá teszi a táncosnõt, egyben tiszteletet, kíváncsiságot ébreszt iránta. Általában a meseszerûséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele. A népies, egyszerûbb stílusú táncok Raks Baladi néven ismertek.

Miért hastánc?
Európába elõször Napóleon és katonái hoztak hírt az egzotikus táncosnõkrõl. A 19. században a franciák és általában az európaiak számára szokatlan stílusú táncot hastáncnak (danse du ventre) nevezték, mivel elsõ pillantásra úgy tûnik, mintha csak a has mozogna. Pedig ebben táncban az egész test mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.
A modern hastánc története 1893-ban a chicagói világkiállításon kezdõdött, ahová szíriai táncosok érkeztek.

Eredetmondák
A hastánc eredetérõl több monda kering. Talán a rabnõk így hívták fel magukra és termékenységükre a kedves, nem túl öreg vevõk figyelmét a rabszolgapiacokon, s a láncok, csörgõk használatának eredete sem más, mint a rabláncok csörgetése? Az is lehet, hogy eredetileg termékenységi tánc volt: a szülõ nõt körbevették a törzs nõtagjai, és ismétlõdõ has mozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben.