Az egzotikus és sejtelmes hastánc mellett a mesés kelet legismertebb „terméke” a vízipipa (más néven shisa vagy nargile), mely a a nyugati világban is egyre inkább elterjedt. Az arab világban elsősorban férfiak vízipipáznak, relaxálásképpen. A vízipipázás sokkal inkább egy szertartás, semmint egyszerű dohányzás.

Története

Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A vízipipa fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.

Szerkezet

Alul lábakon vagy állványon nyugvó öblös, gömbölyű üvegedény, víztartó, benne belóg a víz szintje alá az üveggömbre szerelt függőleges szárból egy cső. Ennek felső végén, csavaros fém megoldással helyezkedik el a kivehető, rendszerint kerámiából készült "pipafej" , ami lehet fémből is, alatta jókora karima, tálca, ami az esetleg kihulló hamut, parazsat felfogja. Ez a cső vezeti be a füstöt a víz alá. Egy másik cső a tulajdonképpeni füstcső. Ez a víz felszíne felett nyílik, és ez vezeti ki a víz felszíne felett meggyűlt füstöt. A füstcső egy olyan (nem törvényszerűen hajlékony) csőben folytatódik, amely a szipkában végződik. Az egész masinéria valamennyi illesztésének hermetikusan kell záródnia, ami parafa nedves vászoncsík stb. tömítések segítségével van megoldva. A mai modern pipákban már szilikontömítések vannak.

Működési elve egyszerű. Amikor beleszívnak a pipába, a víz feletti légnyomás csökken, ami a fejből az égő parázson keresztül a füst vízbe való áramlását eredményezi. Csak akkor működik jól, ha a tömítések légmentesen zárnak.

Elkészítésének hallatlanul sokféle változata van, a kézműves szuvenír típusútól a kövekkel díszített, alkalmasint csodás szépségű, nagyszerűen díszített darabokig.

Használata

A vizesedényben a víz mennyiségét jelölő szintet ajánlatos betartani, mert túl sok víztől nehezen lehet csak szívni, és az sem kizárt hogy az üvegedényből a víz felkúszik a szívócsövön, ami elég kellemetlen. Ha a vízre pár virágszirmot szórnak, az kellemes látványt ad, amint a buborékok tetején táncolnak, de egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a füst ízét. Víz helyett tehetünk a pipába egyéb (fogyasztható) folyadékokat is, népszerű például alkoholra cserélni, vagy azzal keverni a vizet; megfelelően megválasztott dohánnyal különleges ízvilágokat állíthatunk elő. A pipafejbe dohányt vagy egyéb aromát ( almahéj, narancshéj..stb)-t tömnek és egy lukacsos alufóliadarabbal vagy fém tartókonzollal letakarják. A dohány Törökörszágból vagy más keleti államból származik; az átlagosnál nagyobbra vágott, majdhogynem egész leveleket tartalmaz, ami jócskán nedvesebb az európában megszokott cigarettadohányoknál. Dohány híján szinte bármit használhatunk pipázáshoz (almahéj, citromhéj, narancshéj stb.), aminek füstje nem mérgező - erre vonatkozóan több recept is fellelhető az interneten. Mindezek után jön a begyújtás. Izzó faszén darabot az alufóliára vagy tartórácsra kell helyezni. Ezután intenzíven, nem túl nagy, de erős, szapora szippantásokat végzünk, míg a dohány felizzik, s füst jön a csőből. A dohánynak nem szabad meggyulladnia, mert az keserű füstöt eredményez. A parazsat folyamatosan életben kell tartani, alkalmasint cserélni, mert az íz csak magas hőmérsékleten jön ki.Szívni lassan, lehetőleg tüdőből kell, füstje teljesen hűvös, hosszú sőrendszerben és vízben megszűrődik, ám így is számottevő káros anyag kerül a tüdőbe.

A dohány

Nem minden dohány alkalmas vízipipázásra, egyedül a kifejezetten erős, sötét színű iráni dohány. Ezt első lépésben többször átöblítik vízben, hogy veszítsen erejéből, majd datolya lével itatják át. Az igényesebb dohányokat végül gyümölccsel ízesítik Az ínyencek ezt azzal fokozzák, hogy friss gyümölcsdarabokat tesznek a víztartályba, még ízletesebbé téve a füstöt.

Etikett

Az európai pipával ellentétben egy vízipipát egyszerre általában többen szívnak. Vannak kifejezetten ebből a megfontolásból készített, többcsövű pipák, de nálunk a boltokban többnyire az egyszemélyes változatokat lehet kapni, bár lehet találni több csöves, illetve forgó, csapágyas pipát. Ezeknek a lényege, hogy a cső továbbadásakor nem tekeredik a pipa testére, hanem a pipával együtt a csonk is elfordul. Aki hagyományos egycsövű pipával rendelkezik, azt persze ne akadályozza meg abban, hogy körbeadogassa. A hivatalos etikett szerint azonban mindig lefelé tartva és mindig jobb kézzel. Más források szerint egyáltalán nem szokás direkt módon átadni, csak egyszerűen letenni a csövét.

Vannak, akik pipázás közben rágyújtanak cigarettára, ők sokszor hamutál hiányában a vízipipa tálcáját akarják használni vagy a szenet gyújtónak. Ezt ne engedjük! Ezzel a pipázás szertartását és hangulatát is tönkreteszik!